Határtalanul Petőfi nyomában
Határtalanul Petőfi nyomában
A „Határtalanul” program keretén belül osztályunk, a 7. c osztály a Felvidékre
ment, Petőfi útját jártuk végig. Május 21-én reggel tanárainkkal indultunk, és bár
egész nap utaztunk, nem tűnt annyira hosszúnak az út, mert többször is
megálltunk: megnéztük a somokői, a füleki és az ajnácskői várat. Az utolsó
pihenőnk Rimaszombat volt, itt megnéztük a Petőfi-szobrot, amelyről azt tartják,
hogy ez a költőről készült legszebb alkotás. Este fél 6 felé érkeztünk meg a
szállásunkra a betléri kastély közelébe.
Szerdán túrázni indultunk a Magas-Tátrába. Poprádról kb. 1600 méter
magasságig mentünk; először elektricskával utaztunk, melyet az ottani lakosok
neveztek így el. Majd elkezdődött a túra. Az idő nem volt túlságosan kedvező, a
hegycsúcsok csak néha bukkantak elő a felhők közül, és itt még hó is volt. Sok
sziklát kellett megmásznunk, mire felértünk úti célunkhoz, a Tar-pataki-
vízesésekhez. A szél felénk fújta a vízpárát, ez egy kicsit lehűtötte felhevült
arcunkat. A Betlérre vezető úton meglátogattuk még Késmárk és Lőcse Petőfiről
szóló nevezetességeit. Késmárkról megtudtuk, hogy a név német eredetű (Käse
Markt), amely magyarul sajtpiacot jelent, Lőcsén pedig megnéztük a
szégyenketrecet.
Csütörtökön a „Szlovák paradicsomba” utaztunk, ami sokkal izgalmasabbnak
bizonyult, mint ahogy vártuk. A hatalmas sziklák között egy patak vájt egy utat,
így mindkét oldalon égig érő sziklafal kísért minket. Ezért vagy a patakban lévő
- ököl és labda méretű - köveken ugráltunk, vagy a patak fölé magasodó
pallókon és létrákon lépkedtünk, de a végére legtöbben a patak hideg vizében
trappoltunk. Ez az út kb. 10 km volt, helyenként létrákon, hidakon, láncokba
kapaszkodva lehetett továbbhaladni. Szinte senki nem úszta meg szárazon.
Mintha csak a mesében lettem volna, olyan szép volt a völgy, és jókora izgalmat
jelentett, hogy a patak fölött kb. 10 méterrel a sziklába függesztett rácsokon
kellett ugrálnunk. Eközben sok érdekes élőlényt láttam, pl. kék csupaszcsigát és
foltos szalamandrát. Jó 3 órába került, mire felértünk, de innen még meg kellett
birkózni a meredek lejtőkkel lefelé is. Gyönyörű ez a hely, ahová szerintem
egyszer mindenkinek el kell jutnia.
Pénteken, az utolsó napunkon, a rozsnyói magyar nyelvű református iskolába
látogattunk el, előadtunk egy kis műsort, melyet már előre begyakoroltunk.
Vendéglátóink is műsorral mutatkoztak be. Végül közös énekléssel zárult a
program, mivel a rozsnyói diákok is ismerték és velünk énekelték a dalunkat.
Nehéz szívvel búcsúztunk el a több mint fél órás kötetlen beszélgetés után.
Délután Kassára érkeztünk. Megnéztük a város főterét, a gótikus templomot,
felmehettünk a templom tornyába (160 lépcsőfok), és lementünk a kriptába is,
ahol II. Rákóczi Ferenc földi maradványai nyugszanak.
Bár elfáradtunk, mégis jól éreztük magunkat, mert megismertünk egy újabb
részt Magyarországból, a múltunkból és saját magunkból is. Úgy érzem, nagyon
összekovácsolta az osztályt ez a kirándulást, szívesen visszamennénk újra.
Agócs Jázmin, Bátori Csenge Hanna, Berényi Dóra, Bóta Blanka, Csufor
Dorina, Puskás Petra, Vincze Flóra beszámolója alapján