Szent Bernát életéről
„Ardere et lucere”
CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT
(1090-1153)
Szent Bernát, templomunk névadó és védőszentje az egyik legnagyobb hatású ciszterci szerzetes apát a rend alapítása óta. Korának kiváló tudósa és meghatározó egyénisége volt, akinek az irányítása alatt a ciszterci rend gyors virágzásnak indult.
Bernát a franciaországi Fontaines-ben született 1090-ben egy 7 gyermekes nemesi családban. Korán kialakult benne lelkiségének 3 alapvonása: a Gyermek Jézus szeretete (egy karácsony éjszakai látomásból), a Szűz Mária iránti szeretet (édesanyja korai elvesztéséből) és a szűzi tisztaság. 1112 nagyböjtjén huszonegy évesen kérte felvételét a Szent Róbert által alapított citeaux-i kolostorba, ahova 30 társával, többek között rokonaival és barátaival érkezett. Személyes vonzerejének és tanúságtevő életének már házas testvérei és később édesapja sem tudott ellenállni, mindannyian csatlakoztak a ciszterci rendhez.
Maga olyan komolyan élte az akkor legszigorúbb szerzetesi életet, hogy 1115. június 25-én a citeaux-i apát 12 társával együtt elküldte, hogy egy új kolostort alapítsanak a Szajna egyik mellékfolyója, az Aube mentén, és a mindössze huszonöt éves, törékeny testalkatú Bernátot apátnak nevezte ki. A völgyet addig a Keserűség völgyének hívták, de a szerzetesek hatására a Világosság völgye, Clairvaux lett belőle.
Bernát sokat tett a rendért, 1118-ig három újabb kolostort alapított. Szoros barátságban és kemény vitában állt Petrus Venerabilis clunyi apáttal, melynek eredményeképpen elérte, hogy 1132-ben II. Ince pápa (1130-1143) elismerte Clairvaux és a többi kolostor Cluny-től való függetlenségét. Halálakor a ciszterci monostorok száma már 343 volt.
Tekintélyét mutatta, hogy Hugues De Payns által 1120-ban alapított aszketikus lovagrendet jóváhagyó troyes-i zsinat (1129) titkára volt. A templomosoknak ő maga készített regulát, illetve Payns nagymester felkérésére, 1132-1135 között összeállította A templomos lovagokhoz: Az új lovagság dicsérete című írását, amelyben a háborúzás értelmét, a rend szerepét és küldetését tárta fel, vallási-szellemi távlatokat adva annak.
1130-ban II. Ince pápát támogatta II. Anaklét ellenpápával szemben, Bernátnak és szerzeteseinek oroszlánrésze volt abban, hogy 1132-ben a skizma (szakadás) veszedelmét sikerült elhárítani.
1145-ben III. Jenő személyében Bernát egyik tanítványa került Péter székébe, s ez tovább növelte befolyását az egész Egyház életére. Pápai megbízásból 1146-47-ben keresztes háborút hirdetett. Franciaországban igen nagy sikerrel prédikált, Németországban III. Konrád császár is fölvette a keresztet. Ugyanakkor a hadjárat kudarca mélységes szomorúsággal érintette lelkét.
1174-ben III. Sándor pápa szentté, 1830-ban VIII. Pius egyházdoktorrá avatta. A 15. század óta doctor mellifluus ('mézajkú egyháztanító') nevet kapta. A méhészek és gyertyaöntők, haldoklók patrónusa. Gyermekbetegségek, megszállottság, dögvész, viharok ellen védő szent.
Annak ellenére, hogy Bernát meg volt győződve a pápaság isteni küldetéséről, nem riadt vissza a kemény bírálattól. 1145-ben III. Jenő néven Bernát egykori clairvaux-i tanítványa került a pápai székbe. Bernát neki írta A szemlélődésről c. művét. Ebben keményen ostorozza a pápai udvarban fellelhető visszaéléseket, hatalmaskodásokat, pompaszeretetet, a sok „kiváltságot” és a fellebbezési joggal való fondorlatokat. A pápa ugyanis sokszor és túlságosan beavatkozott világi peres ügyekbe, s ezek az ügyek annyira igénybe vették, hogy elfelejtette: neki elsősorban Isten emberének kell lennie. Bernát komolyan figyelmeztette a pápát: „Nem azt kívánom tőled, hogy egyszerűen szakíts ezekkel a dolgokkal, hanem azt, hogy merülj el Isten dolgaiban, és ne legyen időd arra, hogy ezekkel foglalkozzál.”
„Istenünk, ki úgy akartad, hogy Szent Bernát apát a házadért való buzgóságtól égve világosságot és meleget árasszon Egyházadban, kérünk, engedd az ő közbenjárására, hogy ugyanannak a Léleknek tüzében mi is a világosság fiaiként éljünk!”
Felhasznált irodalom:
- Szentek élete
- Magyar Katolikus Lexikon
CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT
(1090-1153)
Szent Bernát, templomunk névadó és védőszentje az egyik legnagyobb hatású ciszterci szerzetes apát a rend alapítása óta. Korának kiváló tudósa és meghatározó egyénisége volt, akinek az irányítása alatt a ciszterci rend gyors virágzásnak indult.Bernát a franciaországi Fontaines-ben született 1090-ben egy 7 gyermekes nemesi családban. Korán kialakult benne lelkiségének 3 alapvonása: a Gyermek Jézus szeretete (egy karácsony éjszakai látomásból), a Szűz Mária iránti szeretet (édesanyja korai elvesztéséből) és a szűzi tisztaság. 1112 nagyböjtjén huszonegy évesen kérte felvételét a Szent Róbert által alapított citeaux-i kolostorba, ahova 30 társával, többek között rokonaival és barátaival érkezett. Személyes vonzerejének és tanúságtevő életének már házas testvérei és később édesapja sem tudott ellenállni, mindannyian csatlakoztak a ciszterci rendhez.
Maga olyan komolyan élte az akkor legszigorúbb szerzetesi életet, hogy 1115. június 25-én a citeaux-i apát 12 társával együtt elküldte, hogy egy új kolostort alapítsanak a Szajna egyik mellékfolyója, az Aube mentén, és a mindössze huszonöt éves, törékeny testalkatú Bernátot apátnak nevezte ki. A völgyet addig a Keserűség völgyének hívták, de a szerzetesek hatására a Világosság völgye, Clairvaux lett belőle.
Bernát sokat tett a rendért, 1118-ig három újabb kolostort alapított. Szoros barátságban és kemény vitában állt Petrus Venerabilis clunyi apáttal, melynek eredményeképpen elérte, hogy 1132-ben II. Ince pápa (1130-1143) elismerte Clairvaux és a többi kolostor Cluny-től való függetlenségét. Halálakor a ciszterci monostorok száma már 343 volt.
Tekintélyét mutatta, hogy Hugues De Payns által 1120-ban alapított aszketikus lovagrendet jóváhagyó troyes-i zsinat (1129) titkára volt. A templomosoknak ő maga készített regulát, illetve Payns nagymester felkérésére, 1132-1135 között összeállította A templomos lovagokhoz: Az új lovagság dicsérete című írását, amelyben a háborúzás értelmét, a rend szerepét és küldetését tárta fel, vallási-szellemi távlatokat adva annak.
1130-ban II. Ince pápát támogatta II. Anaklét ellenpápával szemben, Bernátnak és szerzeteseinek oroszlánrésze volt abban, hogy 1132-ben a skizma (szakadás) veszedelmét sikerült elhárítani.
1145-ben III. Jenő személyében Bernát egyik tanítványa került Péter székébe, s ez tovább növelte befolyását az egész Egyház életére. Pápai megbízásból 1146-47-ben keresztes háborút hirdetett. Franciaországban igen nagy sikerrel prédikált, Németországban III. Konrád császár is fölvette a keresztet. Ugyanakkor a hadjárat kudarca mélységes szomorúsággal érintette lelkét.
1174-ben III. Sándor pápa szentté, 1830-ban VIII. Pius egyházdoktorrá avatta. A 15. század óta doctor mellifluus ('mézajkú egyháztanító') nevet kapta. A méhészek és gyertyaöntők, haldoklók patrónusa. Gyermekbetegségek, megszállottság, dögvész, viharok ellen védő szent.
Annak ellenére, hogy Bernát meg volt győződve a pápaság isteni küldetéséről, nem riadt vissza a kemény bírálattól. 1145-ben III. Jenő néven Bernát egykori clairvaux-i tanítványa került a pápai székbe. Bernát neki írta A szemlélődésről c. művét. Ebben keményen ostorozza a pápai udvarban fellelhető visszaéléseket, hatalmaskodásokat, pompaszeretetet, a sok „kiváltságot” és a fellebbezési joggal való fondorlatokat. A pápa ugyanis sokszor és túlságosan beavatkozott világi peres ügyekbe, s ezek az ügyek annyira igénybe vették, hogy elfelejtette: neki elsősorban Isten emberének kell lennie. Bernát komolyan figyelmeztette a pápát: „Nem azt kívánom tőled, hogy egyszerűen szakíts ezekkel a dolgokkal, hanem azt, hogy merülj el Isten dolgaiban, és ne legyen időd arra, hogy ezekkel foglalkozzál.”„Istenünk, ki úgy akartad, hogy Szent Bernát apát a házadért való buzgóságtól égve világosságot és meleget árasszon Egyházadban, kérünk, engedd az ő közbenjárására, hogy ugyanannak a Léleknek tüzében mi is a világosság fiaiként éljünk!”
Felhasznált irodalom:
- Szentek élete
- Magyar Katolikus Lexikon