In memoriam

In memoriam
 In memoriam

 

Dr. Andó Jánosné tanárnő

 

 

Mély megrendüléssel fogadtuk, hogy dr. Andó Jánosné tanárnő visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Egész életútja iskolánkhoz kapcsolódott. Gárdonyis diákként itt alapozta meg természettudományos ismereteit, majd 1972-ben kémia-fizika szakos tanárként tért vissza alma materébe. Kimagasló szakmai tudásával, igényes munkájával a Gárdonyi Géza Gimnázium egyik meghatározó tanáregyéniségévé vált. Kiegyensúlyozott munkastílusa, szorgalmas törekvése, nyugodt, megfontolt egyénisége, embersége nyomot hagyott tanítványaiban.

Négy évtizedes pályáján diákok százaival szerettette meg a természettudományokat, sikeresen készítette fel őket egyetemi tanulmányaikra. Tanítványai számos országos versenyen tűntek ki teljesítményükkel. Orvosok, gyógyszerészek, vegyészek, tanárok emlékeznek hálával szigorú, következetes, de mindig szerető tanárukra. A kémia szertár volt az „otthona”, itt dolgozott diákjaival fáradhatatlanul, s a közös munka a gimnáziumi éveken túlmutató szakmai- emberi kapcsolatokká nemesedett. Nemcsak tudást adott át, hanem nevelt is szeretettel. Munkája elismeréséül Eger Kiváló Pedagógusa kitüntetésben és  2003-ban Gárdonyi - díjban részesült.

Kiváló szakmaisága, elhivatottsága, munkabírása példa volt kollégái előtt, akikkel szoros munkakapcsolatot alakított ki. Segítette a pályakezdők beilleszkedését az iskolai közösségbe, és megosztotta velük több évtizedes tapasztalatait.

Emlékét őrizzük meg szeretettel.

 

 

         "Amikor először láttam leírva azt a három szót, hogy meghalt Andóné tanárnő, mélységes megrendülést éreztem: egyszerűen nem akartak értelmes mondattá összeállni ezek a szavak. Nem tudtam felfogni, hogy a mindannyiunk által nagyra becsült, szeretett osztályfőnökünk soha nem lesz már velünk az osztálytalálkozóinkon, nem fog a rá jellemző kedves, bölcs mosollyal meghallgatni minket.

Amikor 1988-ban megismertük, még nem tudtuk, hogy mennyire meghatározó szerepet fog betölteni az életünkben. Természetesnek vettük a gondoskodó szeretetét, a fáradozását, amely arra irányult, hogy minél tartalmasabbá tegye a gimnáziumi éveinket. Felnőttként már látjuk, hogy ez mennyire nem volt magától értetődő. Bízott és hitt bennünk olyannyira, hogy az első együtt eltöltött tanévünk végén elrepült velünk két hétre az NDK-ba építőtáborba azért, hogy világot lássunk, élményekkel gazdagodjunk, összetartó közösséggé kovácsolódjunk. Most már tudjuk, hogy nem lehetett könnyű dolga 39, a kamaszkor problémáival küszködő diákkal, de ő  igazi pedagógusként mindig tudta, hogy mit kell szóvá tennie, megbeszélnie velünk, és mi az, ami fölött bölcsen szemet hunyhat. Andóné tanárnő az életével is nevelt: lelkiismeretes munkavégzésre, becsületességre, alázatra, mások tiszteletére.

Csodáltuk szaktudását, a tanítás iránti elkötelezettségét, azt, hogy mindannyiunkkal igyekezett megszerettetni a kémiát és a fizikát. Mérhetetlen tudást birtokolt, és minél többet szeretett volna átadni belőle. Szinte a retinánkba égett az alakja, ahogy fehér köpenyben áll a zöld tábla előtt és gyöngybetűkkel ír rá. A fülünkben mindig ott fog csengeni a hangja, a nevetése.

Soha nem fogjuk elfejteni: az első tanévben repülőre ült velünk, hogy minél inkább összetereljen bennünket, az utolsó tanévben pedig szárnyakat adott, elengedett minket, hogy az egyetemeken, főiskolákon még tovább gazdagodhassunk, majd élménybeszámolóinkkal ötévente visszatérjünk hozzá. Hálásak vagyunk, hogy egy ilyen nagyszerű pedagógus állt mellettünk felnőtté formálódásunk négy éve során."

Békési Katalin

 

 

 

 



 

 
2021.02.09